MÉZESKALÁCSOS HÁZUNK A HADAS VÁROSRÉSZBEN

A hagyományos paraszti életmód és díszítőművészet – Mezőkövesden – nemcsak a szépen hímzett textileken nyílvánul meg, hanem a népi építészet és lakásberendezés egyéb elemein is. A nádfedeles házak, a búbos kemencék, a festett bútorok, a mindennapi élet és a gazdaság eszközei a város középpontjában lévő Hadas városrészt járva is felfedezhetők.

Itt található a mi alkotóházunk is, mely 1856-ban épült, s a város egyik legszebb műemlék épülete.

 

Kiállítás megrendezéséhez, rendezvényen való bemutatkozáshoz, kiadvány nyomdai költségeihez támogatónk:

VOX PROVINCIAE BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE ALAPÍTVÁNY

 

A mézeskalácsosság hagyománya

A mézeskalácsosság a magyar népi iparművészet egyik kismestersége. Eredete a középkorba nyúlik vissza, amikor az édes mézzel készített süteményeket még gyógyszerként is használták. Szorosan kapcsolódott az ünnepi szokásokhoz, vallási és népi hagyományokhoz. Az első magyarországi mézeskalácsos céh 1619-ben alakult Pozsonyban, de fontos mézeskalácsos központ volt a 17. században Kassa, majd 1713-tól Debrecen is.

Ez a mézből készült édesség nem csupán egy sütemény volt a sok közül, hanem az emberekhez közel álló, szimbolikus ajándék is. A 17. és 18. században a fafaragók csodaszép ütőfákat, mintázott sodrófákat, ötvösök és más, művészetekben jártas iparosok pedig fémből részletgazdag művészi formákat készítettek. Ezeket az eszközöket a mesterek a műhelyeikben használták.